Péntek Krisztián Blogja

1997 február 8-án születtem meg. Mint mindenki, én sem tudtam, hogy mi vár rám az életben még akkor. 

Azóta jó pár évet sikerült élnem, sikeresen és kudarcosan. Pár éve, hogy megértem annyira, hogy képes vagyok megbecsülni az életem, annak minden napját, óráját és percét. Környezetemben sok embert elfigyelek, akinek minden napja ugyanolyan. Ők azok, akik a világot szürkén látják és élik. Szürkeségben születtek és úgy is halnak meg. Én nem szeretnék így megszületni, élni és meghalni. Minden egyes napban van valami más, valami olyan, amiért érdemes volt felkelni, még ha nehezen is ment. Élni is tudni kell. Meg kell tudni különböztetni a minőségi életet a minőségtelen, elherdált élettől.

Higgyétek el, hogy a minőségi élet élése már az első perctől kezdve jutalommal jár, megörvendeztet azzal a tudattal, hogy valamit akarsz. Persze az életet nem csak akarni kell hanem minden porcikáddal vágyódni, küzdeni kell érte. 

Az életet nem lehet leírni. Nincs rá elég szó, elég tinta és elég papír. Az életet át kell élni, meg kell tapasztalni. Életet élni nem taníthat meg senki, te kell rágyere a dolgok lényegére. Ettől olyan csodálatos élni. Itt te vagy a tanár és a diák is.